ÍRÓK

Akiknek könyvét vagy könyveit a Könyvmolyok már értékelték.

hétfő, szeptember 29, 2008

Margaret Atwood

Bejegyezte: Borostyán |


Margaret Eleanor Atwood 1939 november 18-án született Ottawa-ban, Kanadában.
Három gyermek közül ő másodikként született. Édesanyjuk Margareth Dorothy Killian dietetikus, apjuk pedig Carl Edmund Atwood rovarszakértő volt. Édesapjuk foglalkozása miatt a testvérek gyermekkoruk nagy részét Észak Quebeck erdői és Ottawa, majd Toronto közötti ingázással töltötte. Egészen 11 éves koráig nem is járt rendszeresen iskolába.
Ekkorra már falta a könyveket, állandó olvasója volt a Grimm meséknek, a Kanadai állattörténeteknek és a képregényeknek. A Leaside-i Középiskolába kezdett járni és ott is érettségizett le 1957-ben.


Atwood 6 évesen kezdett írni és 16 volt, amikor tudatosodott benne, hogy hivatásszerűen is ezt akarja csinálni. 1957-ben A torontoi Victoria Egyetem Főiskolai karára kezdett el járni.
Diplomáját 1961-ben vehette át, angol széptudományok baccalaureusa, (vagyis be nem fejezett felsőfokú képzés, az illetőnek még 1–2 évet tanulnia kell majd valamelyik felsőoktatási intézményben) és még egyet filozófia-francia végzettséggel.


1961 őszén miután megnyerte az E.J. Medált a saját maga által kinyomatott verseskötetéért (Double Persephone) a Woodrow Wilson tanulmányi ösztöndíjnak köszönhetően megkezdhette tanulmányait a Harvardi Radcliffe Főiskolán. Mesteri diplomát szerzett 1962-ben, majd a Harvardi Egyetemen még két évig tanult, de nem fejezte be. Ennek oka az a disszertáció volt, amit sosem fejezett be. „Az angol metafizikai romantika” címet viselte volna. A British Columbia Egyetemen kezdett el tanítani 1965-ben, majd a Sir George Williams Egyetemen Montreálban 1967-68 között, az Albertai Egyetemen 1969-79 között, a Yorki Egyetemen Torontóban 1971-72 között és végül a New Yorki Egyetemen angol irodalom professzorként.


1968-ban hozzáment Jim Polkhoz, akitől aztán ’73-ban el is vált. Ezt követően író kollegájával Graeme Gibsonnal kezdett járni, akivel Allistonba, Ontario államba költöztek, Torontótól északra. 1976-ban megszületett kislányuk, Eleanor Jess Atwood Gibson (Graeme Gibsonnak már volt két fia előző házasságából: Matt és Grae). 1980-ban Atwod visszatért Torontóba. Idejét azóta is megosztja Torontó és Pelee Sziget között.


Atwood és élettársa Graeme Gibson tagjai a Green Party of Canada (GPC) nevű környezetvédő egyesületnek és elkötelezett támogatói a GPC vezetőjének is, a Margareth által nagyra becsült Elizabeth Maynek. Az írónőnek határozott elképzelései vannak a környezetvédelemről, ilyenek például a benzines levélfújók és fűnyírók betiltásának szorgalmazása, vagy saját otthonának kialakítása. Nála nincs légkondicionáló, helyette napellenzőkkel és árnyékolókat használ. Az autójuk hybrid.


2007-ben azzal hívták fel magukra a figyelmet , hogy a Giller-díj átadón egyetlen – szálloda által készített ételekből – egyetlen falatot sem voltak hajlandóak enni, kizárólag a saját maguk által vitt étkekből fogyasztottak. Azért tették mindezt, mert a Four Seasons, ahol az ünnepséget tartották, védett terület elfoglalásával óhajt egy újabb épületet felhúzni Grenadában.



















Atwood a környezetvédelem mellett igen aktív feminista is.


Több díjat is elnyert, köztük az Arthur C. Clarke díjat (A szolgálólány meséjéért) és a Prince of Asturias díjat Irodalom kategóriában. Öt alkalommal jelölték Booker díjra, egyszer el is nyerte, és 7 alkalommal volt a Governor General’s Díjra jelöltek közül döntős, és kétszer sikerült is megnyernie.
Ő jelen korunk legtöbbet díjazott írója. Írásait több mint harminc nyelven adták ki.

Habár regényíróként tartják őt számon, verseskötetei is figyelmet érdemelnek.


Novellái többek közt a Playboy magazinban is megjelentek.


Élettársával együtt Torontóban él.


Eddigi munkássága (regényei):


The Edible Woman (1969)
Fellélegzés (Surfacing 1972)
kiadó: Európa
Lady Oracle (1976)
Life Before Man (1979) - finalist for the 1979 Governor General's Award
Bodily Harm (1981)
A szolgálólány meséje (The Handmaid's Tale 1985)
kiadó: Lazi
Cat's Eye (1988) - finalist for the 1988 Governor General's Award and the 1989 Booker Prize
The Robber Bride (1993) - finalist for the 1994 Governor General's Award
Alias Grace (1996) - winner of the 1996 Giller Prize, finalist for the 1996 Booker Prize and the 1996 Governor General's Award
A vak bérgyilkos (The Blind Assassin 2000)
kiadó: Jelenkor
Oryx and Crake (2003) - finalist for the 2003 Booker Prize and the 2003 Governor General's Award
Pénelopeia (The Penelopiad 2005)
kiadó: Új Palatinus Könyvesház
God's Gardeners (várhatóan 2009)


Linkek:


Az írónő honlapja

hétfő, szeptember 22, 2008

José Saramago

Bejegyezte: Borostyán |

José de Sousa Saramago 1922 november 16-án született Azinhagaban egy portugáliai kis faluban. A Saramago jelentése egyébként Repcsényretek, amely egy itthon is honos virágos gyomnövény. Ez véletlenül került az anyakönyvi kivonatába, miután ez az édesapja vezetéknevének gúnyneve volt a faluban. Apja nem volt túlságosan boldog a tévedés miatt, de hog yfia ne viseljen más nevet, ő is megváltoztatta a sajátját. 1924-ben Saramago családja Lisszabonba költözött, ahol édesapja rendőrként dolgozott. Néhány hónappal a költözés után, bátyja, aki két évvel volt idősebb nála, meghalt.

Annak ellenére, hogy José jó tanuló volt szülei képtelenek voltak gimnáziumba járatni, így 12 évesen technikumi iskolába került. Miután elvégezte az iskolát, két évig autószerelőként dolgozott. Később fordítóként és újságíróként dolgozott. A “Diário de Notícias” nevű újságnál volt segédszerkesztő. Ezt a pozíciót az 1975-ben bekövetkezett politikai válság, (Kelet Timorban, egy portugál gyarmaton zajló események okozta politikai változások, mely az anyaországra is kihatással volt, majd bekövetkezett a szigeten zajló polgárháború véres leszámolása. – a szerk.) miatt ott kellett hagynia. Miután már volt fordítói tapasztalata, megpróbálkozott az írással. 1944-ben feleségül vette Ilda reis-t. Egyetlen gyermeke Violante 1947-ben született, házasságuk később felbomlott. 1988-ban másodszor is megnősült, választottja egy majdnem 30 évvel fiatalabb spanyol újságírónő Pilar del Río, akivel azóta is együtt élnek. Río, Saramago könyveinek hivatalos spanyol fordítója.

Az író már az ötvenes éveinek közepén járt, amikor első nemzetközi elismerését megkapta.

A kolostor regénye című könyve, keltette fel először a külföldi olvasók figyelmét. Portugáliában megkapta érte a PEN Club díjat.

Saramago 1969 óta tagja a Portugál Kommunista Pártnak, mindemelett ateistának és örök peszimistának is vallja magát.

Az 1991-ben megjelent Jézus Krisztus Evangéliuma című könyvének hatására a katolikus egyház éles támadásoknak tette ki, azon felháborodva, hogy Jézust esendő emberként ábrázolja. A konzervatív portugál kormány ennek hatására meggátolta, hogy a szóban forgó könyvet jelöljék az Európai Irodalmi Díjra, azzal indokolva az eljárást, hogy a mű támadja a katolikus egyházat. Saramago válaszképpen feleségével együtt a Lanzarotera, a Kanári-szigetek egyik szigetére költözött.

1998-ban ő kapta meg az Irodalmi Nobel-díjat. Éppen Németországban tartózkodott, a Frankfurti Könyvvásárnak volt díszvendége. Már a repülőtéren várakozott a hazafelé tartó gépre, amikor szóltak neki, ne utazzon még haza, frissen jött a hír: neki ítélték a díjat.

A díj átvételét követően a portugálok büszkesége határtalan volt. 1998 októbere és novembere között 400 000 példányt nyomtattak ki legutóbbi könyvéből, addigi műveit figyelembevéve pedig összesen több mint 2 millió példányt adtak el könyveiből, ami – egy 10 milliós népességet figyelembevéve – igen jelentős.














Saramago nem pusztán a katolikus egyház ellenszenvét váltotta ki. Miután kifejtette véleményét azokról az Izraeli lépésekről, amelyek Palesztínában és Libanonban történtek, Izrael sem nézett rá jó szemmel. 2002-ben ugyanis az El Pais nevű spanyol újságban, azt a nézőpontját fejtette ki, miszerint az Izraeliek pusztán a zsidó vallás erőszakossága miatt támadták meg Palesztinát. Kifejtette továbbá, hogy a Holocaustban történt szörnyűségek következtében Izrael azt kívánja az egész világ kövesse meg őket és mindenki közvetve vagy közvetlen módon érezze magát bűnösnek.

A 2006-os Libanoni háború idején nyolc másik írótársával együtt (Köztük Arundhati Roy-jal) aláírt egy háborút ellenző nyilatkozatot.
Vakság című könyvéből forgatott adaptáció már elkészült. Fernando Meirelles rendező így nyilatkozott erről:

„Ez a civilizáció törekénységének allegóriája. Már tíz évvel ezelőtt meg akartam filmesíteni, de Saramago nemet mondott. Whoopi Goldberg és Gael Garcíia Berna is meg akarta venni a jogokat, de Saramago kitartott. Végül aztán a producerem és a forgatókönyvíróm a Kanári-szigetekre utazott majd két napig Saramgoval töltöttek, és végül rábeszélték.”

Arra a kérdésre, hogy miért ellenezte olyan sokáig a megfilmesítést ezt válaszolta:

“Azért álltam ellen sokáig, mert ez egy nagyon erőszakos könyv társadalmi elfajzásról és nemi erőszakról, én pedig nem akartam, hogy rossz kezekbe kerüljön.”



A 86 éves író legutóbbi regényéről ezt nyilatkozta: Lehet hogy az utolsó.

Eddigi munkássága:

Terra do Pecado 1947
Os Poemas Possíveis 1966
Provavelmente Alegria 1970
Deste Mundo e do Outro 1971
A Bagagem do Viajante 1973
As Opiniões que o DL teve 1974
O Ano de 1993 1975
Os Apontamentos 1976
Manual de Pintura e Caligrafia 1977
Objecto Quase 1978
Levantado do Chão 1980
Viagem a Portugal 1981
A kolostor regénye (Memorial del Convento 1982)
kiadó: Európa
Ricardo Reis halálának éve (O Ano da Morte de Ricardo Reis 1986)
kiadó: Palatinus
Kőtutaj (A Jangada de Pedra 1986)
kiadó: Magvető
Lisszabon ostromának históriája (História do Cerco de Lisboa 1989)
kiadó: Palatinus
Jézus Krisztus Evangéliuma (O Evangelho Segundo Jesus Cristo 1991)
kiadó: Európa
Vakság (Ensaio sobre a Cegueira 1995)
kiadó: Európa
Minden egyes név (Todos os Nomes 1997)
kiadó: Európa
O Conto da Ilha Desconhecida 1997
A barlang (A Caverna 2001)
kiadó: Palatinus
Az embermás (O Homem Duplicado 2003)
kiadó: Európa
Megvilágosodás (Ensaio sobre a Lucidez 2004)
kiadó: Európa
Don Giovanni ou o Dissoluto Absolvido 2005
Halálszünet (As Intermitências da Morte 2005)
kiadó: Európa
Kicsi emlékek (As Pequenas Memórias 2006) kiadó: Palatinus
Saramago mondta: „Minden embernek megadatott itt a Földön a saját területe, melyet meg kell művelnie. Az a legfontosabb, hogy mélyre szántson.”

vasárnap, szeptember 21, 2008

Jodi Picoult

Bejegyezte: Borostyán |

Jodi Lynn Picoult 1966 május 19-én Long Islenden, New Yorkban született és ott is nevelkedett öccsével együtt. Első könyvét ötéves korában írta, melynek címe „A rák aki félreértette”. A Princeton Egyetemre járt, ahol írást tanult. Két novellát is publikált a Seventeen magazinban, még mialatt egyetemre járt. 1987-ben diplomázott le. Miután végzett több különféle munkába is belefogott, többek között szövegkönyvek szerkesztésébe, nyolcadik osztályos irodalom tanításba, de dolgozott a Wall Streeten is. Mesterszintű tanári diplomát szerzett a Harvard Egyetemen, feleségül ment Tim Van Leer-hez akivel a Princetonon ismerkedett meg és megszületett első gyermeke.
Ma már a New Hampsire-i Hanoverben élnek.
Első könyve 1992-ben jelent meg Songs of the Humpback Whale címmel, első sikeresebb könyve azonban a 2004-ben megjelenő Nővérem húga volt, melyet Cameron Diaz főszereplésével meg is filmesítettek, a bemutató 2009-ben várható.

Eddigi legnagyobb sikere pedig a Tizenkilenc perc, mely 2007-ben jelent meg és sokáig állt a The New York Times bestseller listájának első helyén.
Miután már sikeres írónak számított ő lett a DCC képregények harmadik szériás Wonder Woman sorozatának írója, rögtön Allan Heinberg után. Első alkotása 2007 március 28-án jelent meg az utolsó pedig június 27-én.



Hétvégéken nem ír, azt teljesen a családjának szenteli, de azt leszámítva teljesen munkamániás. Körülbelül kilenc hónap alatt ír meg egy könyvet, amivel viccelődni is szokott.

Könyvei hitelesebbé tételéért sok mindent megtett már: A The Pact kedvéért bevonult egy napra a börtönbe, a Plain Truth című alkotásáért 1 hétig együtt élt egy amish családdal és megtanulta hogyan kell tehenet fejni (hajnali 4.30-kor), A Second Glance-ért még a szellemvadászatra is hajlanód volt, a The tenth circle alkotási folyamata alatt pedig Alaszkába utazott egy eszkimo faluba, ahol végigszurkolt egy kutyaszánhúzó versenyt.














Kedvenc írói:

Jo-Ann Mapson
Anita Shreve
Amy Tan
Ann Hood
Diana Gabaldon
Jane Hamilton

És mindközül a legkedvesebb: Alice Hoffman

Egyik legemlékezetesebb olvasmánya:
Sara Gruen – Vizet az elefántnak című regénye.

Jodi Picoult postai úton is dedikálja könyveit!

Ha te is szeretnéd, hogy kedvenc Jodi Picoult könyvedet szignózza nem kell mást tenned, mint elküldeni egy nevére címzett borítékban erre a címre:
PO Box 508, Etna, NH 03750

Ne felejtsetek el válaszborítékot mellékelni és egy üzenetben megírni, hogy mit szeretnétek, hogy beleírjon a könyvbe!! A helyi postán kérdezzétek meg, hogy Amerikából ide hozzánk mennyibe kerül a postaköltség (ha légipostán szeretnétek akkor azt) és a könyv mellé tegyetek be annyi Amerikai Dollárt, amennyibe ez kerülni fog.

Eddigi munkássága:

Songs of the Humpback Whale (1992)
Harvesting the Heart (1994)
Picture Perfect (1995)
Mercy (1995)
The Pact (1998)
Keeping Faith (1999)
Plain Truth (2000)
Salem Falls (2001)
Perfect Match (2002)
Second Glance (2003)
A nővérem húga (My Sister's Keeper) (2004)
kiadó: Atheneum
Elrabolt az apám (Vanishing Acts) (2005)
kiadó: Athenaeum
The Tenth Circle (2006)
Tizenkilenc perc (Nineteen Minutes) (2007) kiadó: Athenaeum
Wonder Woman (vol. 3) #6-10 (cover date: late May 2007 - August 2007)
Wonder Woman: Love and Murder (2007) (hardcover volume collecting Wonder Woman #6-10)
Szívtől Szívig (Change of Heart) (2008) kiadó: Athenaeum
Handle With Care (2009)
Untitled Seventeenth Novel (2010)

Érdekesség:


Különböző történeteiben többször is felbukkanó szereplők:


  • Jordan McAffe, a fia és a felesége a The Pactben, Salem Fallsban és a Tizenkilenc percben.

  • Patrick Ducharme a detektív feltűnt a Perfect Matchben és a Tizenkilenc percben is.

  • Ian Fletcher a Keeping Faithben és megjelenik majd a Change of Heartban is.

  • Frankie MArtine először a Salem Fallsban bukkant fel majd a Second Glance és a Perfect Matchben is.

  • Nina Frost a Perfect Match egyik főszereplőjét megemlítik a Tizenkilenc percben is.

Linkek:


Jodi Picoult hivatalos honlapja

Jodi otthonában járt egyszer egy újságíró csapat.

csütörtök, szeptember 18, 2008

Ljudmila Ulickaja

Bejegyezte: szeee |

Orosz írónő, 1943. február 23-án született Baskíriában, Dablekanovoban. Férje Andrei Krasulin szobrász, festőművész. Moszkvában nőtt fel, biológiát tanult a Moszkvai Állami Egyetemen. Eredeti foglalkozása genetikus. Irodalmi karrierjét egy zsidó drámaszínháznál kezdte irodalmi konzultánsként. Műveit legelőször Nyugat-Európában váltak népszerűvé. 14 regényt, 3 gyermekeknek szóló mesét és hat színdarabot írt. Első novelláját, a Szonyecskát 1992-ben publikálta és azonnal nagy siker lett, az orosz Booker-díjra is jelölték. A Kukockij esetei c. műve, melyet genetikus múltja ihletett, el is nyerte az említett díjat 2001-ben. Ezt a regényt Magyarországon a napokban adja ki másodszorra a Magvető Kiadó.

Munkásságáról, írói stílusáról a saját szavaival:
"Mondtak már rám mindent, az újrealistától az újszentimentalistáig. A kategóriák sosem fontosak. A lényeg, hogy az olvasókban volt valami éhség a magánélet, a magánember témái iránt, ami engem a leginkább érdekelt. A szovjet ideológia azt tanította, hogy a magánembernél sokkal fontosabb a közérdek, legtöbbünk ebben nőtt fel. Ám ez egy hazug struktúra, hiába verték bele a fejekbe. Mivel soha senki nem nyilvánította ki, nem írta ki a falakra, hogy az egész világ alapja az egyes ember, erről most újra beszélni kell, a művészet nyelvén. Nem a közösségi életre vonatkozó lózungoktól jó a világ, hanem a személyestől. Az egyéni jóság-tól, erkölcsösségtől, tisztességtől. A közösségi ember felelőtlen, a magánember viszont felelősséggel viseltetik az iránt, amit csinál. Ez ilyen egyszerű."
(részlet a MaNcs, XVI. évf. 43. szám - 2004-10-21 - Karafiáth Orsolya interjújából)

Magyarul olvasható művei:

Médea és gyermekei - Magvető, 2003
Kukockij esetei - Európa, 2003, Magvető, 2008
Életművésznők - Magvető, 2004
Vidám temetés - Magvető, 2005
Szonyecska - Magvető, 2006
Odaadó hívetek, Surik - Magvető, 2006













Saját oldala ügynöksége honlapján:
http://www.perevod.it/elkost/ludmila_ulitskaya/index.html

csütörtök, szeptember 18, 2008

Cecelia Ahern

Bejegyezte: Borostyán |

Az ír, fiatal írónő 1981 szeptember 30-án született, Dublinban. Apja Bertie Ahern, volt miniszterelnök. Nagybátyja Noel Ahern is politikus. Georgina nevű nővére 2 évvel idősebb nála, az ő férje Nicky Byrne, Westlife együttes tag.

2000-ben Cecelia (vagyis Ces) is együttestag volt egy Shimma nevű formációban, amely harmadik helyen végzett az Eurovíziós Dalfesztivál ír nemzeti nevező versenyén. (Tehát nem ők utaztak ki).
Felsőfokú tanulmányait a Dublini Griffith Főiskolán végezte el, újságíró és média kommunikáció szakon.

2002-ben Ceceia röpke 3 hónap alatt megírta élete első regényét: Ui: Szeretlek címmel, amely Írországban 19 hétig vezette a sikerlistákat. De előkelő helyezéseket ért el Németországban, Hollandiában és az Egyesült Királyságban is. Több mint 40 országban adták ki. Richard LaGravenese rendezésében a tavalyi évben sikeres film is készült belőle Hilary Swank és Gerard Butler főszereplésével.

Második könyve: Ahol a szivárvány véget ér, szintén első lett Írországban és az Egyesült Királyságban, 2005-ben Németországban pedig elnyerte érte a CORINE díjat is.
Harmadik könyvének jogaiért (Bárcsak láthatnál) dúló versenyben a Disney került ki győztesen, kerek 1 millió dollárt fizetett érte. A tervek szerint Hugh Jackmen játszik majd benne, műfaját tekintve pedig musical lesz.
















Mindamellett, hogy novellákat ír, közreműködött már számos szöveggyűjtemény és elbeszélés megalkotásában, segély rendezvényeken vesz részt és az ABC televíziónál produceri és írói munkákat lát el a Samantha Who? című komédia sorozatban, melyben a Rém rendes családból megismert Christina Applegate a főszereplő, aki a legutóbbi Golden Globe alkalmával jelölést kapott szerepéért, a sorozat maga pedig elnyerte a People's Choice Awards legjobb komédia sorozatnak járó díját.



(Már volt szerencsém pár rész megtekintéséhez és meg kell mondanom igazán csajos, vicces és kedves kis 25 perces részekből álló sorozat kerekedett belőle. A történet szerint Samantha (Applegate) egy baleset következtében rövid időre kómába esik. Miután magához tér nem emlékszik senkire és semmire, még saját magára sem. Szülei és “barátai” segítenek neki, hogy emlékezzen, de minél többet tud meg magáról annál jobban kiakad, mert:
1) Utálta mindenki, rossz főnök volt és rossz barát 2) Rosszindulatú törtető, csal és hazudik, 3) Alig vannak barátai 4) A szüleivel évek óta szinte alig beszélt, 5) A barátjának is már elege volt és otthagyta 5) Kitiltották egy hoki stadionból, távolságtartási végzés van ellene, mindig elbőgi magát ha egy bizonyos számot meghall, klausztrofóbiás de erre csak a liftben jön rá amikor már nem tud kiszállni…. És még sorolhatnám a talányokat. Nagy lépésre határozza el magát: Ő jó akar lenni, de ez keményebb dió mint gondolta. Remélhetőleg hozzánk is elér a sorozat egyszer – a szerk.)



Eddigi munkássága:

Ui: Szeretlek (PS, I Love You)
(2004) kiadó: Tericum
Ahol a szivárvány véget ér (Where Rainbows End)
(2004) kiadó: Athenaeum 2000
Bárcsak láthatnál (If You Could See Me Now)
(2005) kiadó: Athenaeum 2000
A Place Called Here (2006)
Thanks for the Memories (2008)
The Gift (2009)

Elbeszélések:

24 Minutes in "Moments", (2004)
Next Stop: Table For Two in "Short and Sweet", (2005)
The Calling in "Irish Girls Are Back In Town", (2005) (with Patricia Scanlan, Gemma O'Connor and Sarah Webb)
Mrs. Whippy (2006)
The End in "Girls' Night In / Ladies' Night", (2006) (with Wendy Holden, Freya North, Cathy Kelly, ...)

Linkek


Cecelia Ahern Hivatalos Honlapja
Written In The Night – rajongói honlap
Az “A place called here-hez fűződő játék

csütörtök, szeptember 18, 2008

Anita Diamant

Bejegyezte: Borostyán |

1951 június 27-én született. Gyermekkorát Newarkban (New Jersey) töltötte, 12 éves korában pedig Denverbe (Kolorádó) költöztek. 2 évig a Boulder Colorado Egyetemre járt, de tanulmányait nem itt fejezte be. Átjelentkezett a St. Lous-i Washington Egyetemre, ahol 1973-ban kézhez kapott egy középfokú irodalmi baccalaureus-diplomát (vagyis be nem fejezett felsőfokú képzés, az illetőnek még 1–2 évet tanulnia kell majd valamelyik felsőoktatási intézményben). Diamant továbbtanult így 1975-ben irodalmi mester diplomát kapott a Binghamtoni Egyetemen.


Miután végzett Bostonba költözött ahol szabadúszó újságíróként dolgozott. Olyan újságoknak írt, mint a Boston Phoenix, a Boston Globe és a Boston Magazine. Később belevágott a régionális és a nemzeti médiába is, cikkei jelentek meg a New England Monthlyban, a Yankeeben, a Selfben, a Parentingben, a Parentsben, a McCallsban és a Ms-ben.


Témái széleskörűek voltak, prominens emberek életéről készített beszámolókat máskor meg arról írt milyen anyának lenni.


1985-től kezdve rátért a zsidó témákra is, cikkeket írt a korabeli zsidó hit gyakorlásról és a zsidó közösségekről, melyek a Reform Judaism, a Hadassah és a jewishfamily.com magazinokban jelentek meg.


Hat kiskönyvet jelentetett meg a zsidó életről, melyek szorosan követték saját zsidó életének röppályáját, így kezdődött az egész a The New Jewish Wedding-gel.


1997-ben jelent meg első kitalált történeten alapuló regénye a Vörös sátor. A regény, amely az Ótestamentum Teremtéstörténetének 34. fejezetén alapul, a kezdeti kiadási kudarcok és a keménykötésű verzió szolid bevételei után a papírkötéses kiadás világsiker lett. Több mint 25 országban jelent meg.














Egyszer egy interjúban megjegyezte: „A fikcióval az a baj, hogy sosem tudhatod hol ér véget. Minden írás egy tanulási folyamat. Én azt tanultam, hogy vágni kell és vágni kell és megint csak vágni kell. A Good Harbourben rengeteg résznek kellett meghalnia, és sok időbe telt mire hozzászoktam a gondolathoz.”

Legutóbbi könyvét, a Good Harbourt négy évig írta.

Kedvenc könyvei között megtalálható zsidó vallásról szóló könyv, szakácskönyv és a Mary Poppins is.

Jelenleg is Bostonban él férjével és lányával.

Eddigi munkássága:

The New Jewish Wedding
The New Jewish Baby Book
A vörös sátor (The Red Tent, a novel)
kiadó: Athenaeum
Szajhák és boszorkányok (The Last Days of Dogtown, a novel)
kiadó: Athenaeum
Saying Kaddish: How to Care for the Dying, Bury the Dead, and Comfort the Bereaved
Pitching My Tent: On Marriage, Motherhood, Friendship, and Other Leaps of Faith (essays)
Living a Jewish Life
How to be a Jewish Parent
Good Harbor, a novel
Choosing a Jewish Life: A handbook for people converting to Judaism, and for their families and friends
Bible Baby Names

Linkek:

szerda, szeptember 17, 2008

Alessandro Baricco

Bejegyezte: szeee |

Olasz író, 1958. január 25-én született Torinoban. Eredetileg zenét, zenekritikát és filozófiát tanult. A zenén és az irodalmon kívül a filmművészethez is kötődik, ugyanis rendezőként és színészként is bemutatkozott már. 1993-ban Torinoban társalapítója volt egy kreatív írói iskolának. Írói hangvétele rendkívül egyedi, összetéveszthetetlen. Írásai általában rövidek, nyelvezetük többnyire egyszerű, de meglehetősen lírai.


Magyarul a Helikon Kiadó gondozásában megjelent művei:

Selyem - 1
997 (Seta - 1996)
Tengeróceán -
1999 (Oceano Mare - 1993)
Novecento
- 2003 (Novecento - 1994)
Vértelenül
- 2003 (Senza Sangue - 2002)
Harag-várak
- 2004 (Castelli di rabbia - 1991)
City
- 2006 (City - 1999)
Történet - 200
7 (Questa storia - 2005)












A Selyem című kisregénye tette világhírűvé, melyet 27 nyelvre fordítottak le és filmet is készítettek belőle. Ezenkívül a Novecento c. regényét is megfilmesítették Az óceánjáró zongorista legendája címmel, melynek zenéje Golden Globe-díjas lett 2000-ben. Baricco maga is megpróbálkozott a rendezéssel, saját írása alapján készült filmjét 2008. októberében fogják bemutatni Lezione 21 címmel.


Idézet a Tengeróceán c. művéből:

"Tudod, mi olyan szép itt? Nézd: ahogyan sétálunk, a homokban hagyjuk a cipőnk nyomát, itt maradnak, szépen kirajzolódnak. De holnap, amikor felkelsz és végignézel ezen a hosszú parton, semmit sem látsz, sehol egyetlen nyom, jel. Éjjel a tenger elmossa. A tenger mindent elrejt. Mintha soha senki nem járt volna itt. Mintha mi sem léteztünk volna. Ha van hely a világon, ahol arra gondolhatsz, milyen semmi vagy, hát ez itt olyan. Már nem föld és még nem tenger. Nem ál-élet, de nem is valódi. Idő. Múló idő. És kész."

Saját honlapja: http://www.oceanomare.com/home.htm